Perkoltseg.hu

A felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban felmerülő költség.

1. A perköltség fogalma

[277] A TÖRVÉNY MEGHATÁROZÁSA • A Pp. 75. § (1) bekezdése szerint perköltség – a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve – mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.).

A polgári per különböző költségkihatásokkal jár együtt. Ehhez képest a perköltség szűkebb kategória, mivel a peres felek részéről felmerült költségek ösz- szességét jelenti. A törvény példálódzó felsorolása elsősorban a felek kiadásaira (illeték, szakértői díj stb.) utal, de nem zárható ki az elmaradt haszon sem.

A törvény szövege tudatosan különbséget tesz a perköltség és a költség között, miközben a két kifejezést váltakozva használja. Amikor a Pp. költségről beszél, akkor rendszerint arra a tényre utal, hogy a per során valamilyen kiadás merült fel. A perköltség kifejezés viszont akkor kerül szóba, ha a törvény ennek viseléséről vagy megfizetéséről rendelkezik.

[278] A CÉLSZERŰ ÉS JÓHISZEMŰ PERVITEL • A polgári perben a célszerű és a jóhiszemű magatartás fogalma leginkább negatív körülírással határozható meg. Miután a Pp. – módosított – 1. §-a a törvény céljaként a jogviták pártatlan eldöntését jelöli meg, így azok a perbeli cselekmények, amelyek ezt nem mozdítják elő vagy ezzel kifejezetten ellentétesek, nem tekinthetők célszerűnek.

A jóhiszeműség (lásd 89. pont) részben fedi a célszerűség fogalmát, hiszen a jóhiszemű félnek tartózkodnia kell minden olyan eljárási cselekménytől vagy más magatartástól, amely az eljárás elhúzására, felesleges költségek okozására vagy a valóságnak megfelelő tényállás kiderítésének a meghiúsítására irányul vagy erre vezethet (Pp. 8. §).

A törvényi meghatározást a perköltség fogalmáról a jogirodalom félreérthe- tőnek tartja. A szövegezés alapján ugyanis a nem célszerű vagy nem jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségeket nem lehetne perköltségnek tekinteni. A perköltség viselésére vonatkozó szabályok azonban (77-81. §) nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a törvényhozó szándéka nem irányulhatott az ilyen

egyoldalú leszűkítésre. A helyes értelmezés tehát lehetővé teszi a fenti költségeknek a perköltségekhez való hozzászámítását.

[279] A KÖLTSÉGEK FELMERÜLÉSÉNEK HELYE • A bíróság előtt, illetve a bíróságon kívül felmerült költségek egyaránt hozzátartoznak a perköltség fogalmához. Az előbbiről a törvény példálódzó felsorolást ad, amikor a tanú- és szakértői díjról, az ügygondnoki és tolmácsdíjról, valamint a helyszíni tárgyalás és szemle költségeiről tesz említést [75. § (1) bek.]. Ezek a költségek valóban a bíróság előtt merülnek fel. A jogirodalom és a gyakorlat egységes abban, hogy ezt a kifejezést tágan kell értelmezni. Így bíróság előttinek számít például a perbíróság által elrendelt, de a megkeresett bíróság által foganatosított eljárási cselekmény vagy az előzetes bizonyítással kapcsolatban felmerült költség.

A bíróságon kívül felmerült költségek közé tartozik az előzetes tudakozódás vagy az előzetes levelezés költsége. Ha a felperesnek nem áll rendelkezésére a perindítással kapcsolatos minden adat, azt előzetes tudakozódással kell megszereznie. Az ilyen jellegű adatszerzés, kutatás, vizsgálódás költségei a perköltséghez számítandók.

2. A képviselet és a személyesen eljáró fél költségei

[280] AZ ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is [75. § (2) bek.].

A polgári eljárásban az ügyvédi képviselet költségeinek a megállapítása a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján történik. A fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet

  • a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint

  • a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetésére.

Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya (Üt. 9. §), de a bíróság az ügyvédi munkadíj összegét indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság az erről szóló döntését indokolni köteles. Díjmegállapodás hiányában vagy ha ezt a fél kéri, a bíróság a munkadíj összegét a rendeletben foglaltak figyelembevételével állapítja meg.1

A fél kérheti, hogy az ügyvéd készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítsa meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplő kiadások igazolására. Ha az ügyvéd a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi vagy nem igazolja, a bíróság a készkiadások megállapítását mellőzi.

[281] A TÖBBSZÖRÖS ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A Pp. megengedi azt, hogy a peres fél ugyanabban az ügyben több személynek adjon meghatalmazást [66. § (2) bek.]. Nincs tehát akadálya annak, hogy a fél egyszerre két vagy több ügyvédet bízzon meg a képviseletével. A költségek azonban ezzel nem szaporíthatók, vagyis a többszörös ügyvédi képviselet költségeit pernyerés esetében nem lehet a pervesztes félre áthárítani. Ha a peres felet ugyanabban a perben egymást követően több ügyvéd képviselte, a többszörös képviselet költségeit csak akkor lehet a pervesztes félre áthárítani, ha az egymást követő képviseletre a fél hibáján kívüli okból került sor.

[282] A PÁRTFOGÓ ÜGYVÉD KÖLTSÉGEI • A jogi segítségnyújtás keretében a polgári peres és nemperes eljárásban végzett pártfogó ügyvédi tevékenységért (lásd 304. pont) költségtérítés és munkadíj jár. A bíróság a perköltség viseléséről szóló határozatában – a díj összegének megállapítása nélkül, a perköltségviselés arányának meghatározásával – megállapítja, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére ki köteles. Az első fokon eljárt bíróság a jogerős határozatról nyolc napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó szolgálatot [Pp. 87. § (2) bek.]. Az ügyvédi díj összegét a pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi segítségnyújtó szolgálat állapítja meg.

Ha a pártfogó ügyvéd díját – a fél nagyobb fokú rászorultságára tekintettel (Jstv. 5. §, 14. §) – az állam viseli, akkor azt a jogi segítségnyújtó szolgálat fizeti ki a pártfogó ügyvédnek. A fél kisebb fokú rászorultsága esetében (Jstv. 6. §, 15. §) az állam csak előlegezi a pártfogó ügyvéd díját, ennek megfelelően a jogi segítségnyújtó szolgálat arra kötelezi a felet, hogy a kifizetett összeget térítse vissza az állam részére. Ha a támogatott fél pernyertes lesz, akkor mindkét esetben a perbeli ellenfelét kell kötelezni a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére (Jstv. 62. §). A pártfogó ügyvéd az őt megillető díjakat a perköltségben elmarasztalt ellenféllel szemben közvetlenül érvényesítheti [Pp. 87. § (3) bek.].

[283] A KÉPVISELETTEL KAPCSOLATOS EGYÉB KÖLTSÉGEK • Az ügygondnok díjának a megállapításánál általában nem az eljárás tárgyának az értéke, hanem az ügygondnok által kifejtett munka mennyisége a döntő. Az igazságügyért felelős miniszter az ügygondnok részére járó díjazást rendeletben állapítja meg [395. § (4) bek.].

Ha a gazdálkodó szervezetet ügyvéd vagy jogtanácsos képviseli, akkor az ügyvédi díjazásra vonatkozó általános szabályok érvényesülnek [75. § (2) bek.].

Ha képviselőként a gazdálkodó szervezet dolgozója jár el, képviseleti díj nem állapítható meg.

[284] A SZEMÉLYESEN ELJÁRÓ FÉL KÖLTSÉGEI • Ha a fél személyesen jár el, vagy a meghatalmazottja nem ügyvéd, részére, illetőleg a meghatalmazott részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A fél és a meghatalmazott költségeinek a megtérítése a tanúdíjjal (lásd 606. pont) azonos módon történik. Az útiköltség a meghatalmazott által képviselt felet is megilleti, ha a tárgyaláson a bíróság személyes megjelenésre szóló idézése folytán jelenik meg [75. § (3) bek.].

Ha az ügyvéd a saját ügyében személyesen jár el, akkor a törvény értelmében részére ügyvédi munkadíj nem állapítható meg. Igényt tarthat azonban az útiköltségén felül a bíróság előtt való megjelenéssel kapcsolatban szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A költségek megállapításánál az eset összes körülményeinek, különösen a célszerű és jóhiszemű pervitel szempontjainak a figyelembevételével kell eljárni. A saját ügyében személyesen eljáró ügyvéd keresetkiesése összegének meghatározásánál egyrészt azt kell különösen figyelembe venni, hogy az ügynek más személy megbízásából való ellátása esetén milyen keresethez jutott volna, másrészt, hogy saját személyes ügyének ismerete munkamegtakarítással jár.2

3. A költségek előlegezése

[285] A KÖLTSÉGELŐLEGEZÉS FOGALMA • A bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt (77. §). Ha ezt megelőzően merülnek fel a perben olyan költségek, amelyet valamelyik félnek ki kell fizetnie, azt a törvény előlegezésnek nevezi. A 76. § szóhasználatában a költségek előlegezése azt jelenti, hogy a felmerült költséget valamelyik félnek ideiglenesen ki kell fizetnie, de arról, hogy ez a költség véglegesen kit terhel, a bíróság a perköltség viseléséről szóló határozatában fog dönteni.

A törvény két esetben szabályozza kifejezetten az előlegezési kötelezettséget, éspedig a bizonyítási eljárás költségeivel, valamint az ügygondnok készkiadásával és munkadíjával kapcsolatban. A költségek előlegezésének egyéb eseteiben (például illeték lerovása, ügyvédi készkiadások kifizetése) a törvény nem ad külön szabályozást, ebből következően mindig annak a félnek kell a költséget előlegeznie, akinél azok felmerültek.

Az ügyészt, valamint a külön jogszabállyal erre feljogosított személyt vagy szervezetet a költségek előlegezésére nem lehet kötelezni, hanem a költségmentesség engedélyezése esetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [76. § (4) bek.].

[286] A BIZONYÍTÁS KÖLTSÉGEINEK AZ ELŐLEGEZÉSE • A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyító fél köteles előlegezni, a bíróság azonban – ha ezt méltányosnak tartja – kivételesen a bizonyító fél ellenfelét is kötelezheti a bizonyítással felmerülő költségeknek vagy azok egy részének előlegezésére. Az előlegezés felől a bíróság a költségek felmerülésekor határoz, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a bíróságnál előzetesen tegye le. Szakértő kirendelése esetében a bíróság a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeg letétbe helyezését köteles elrendelni [76. § (1) bek.].

A bizonyító fél fogalmát a 164. § (1) bekezdésének a segítségével lehet értelmezni, eszerint ugyanis a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.

A bizonyítási eljárással együtt járó költségekre a törvény csak példálózó felsorolással utal (tanúdíj, szakértői és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A költségek pontos tartalmát – a szabad bizonyítási rendszer miatt – nem is lehetne meghatározni.

Az előlegezés történhet letétbe helyezéssel is. Erre akkor kerülhet sor, ha már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy ha más körülmények indokolttá teszik. Azt, hogy mi tekinthető jelentősebb összegnek, a bíróság állapítja meg.

A bizonyító fél ellenfelét csak kivételesen lehet kötelezni a bizonyítási költségek előlegezésére. A törvény szerint erre csak akkor van lehetőség, ha azt a bíróság méltányosnak tartja. A jogirodalom szerint a méltányosságnál elsősorban a felek anyagi helyzete között mutatkozó jelentős különbség jöhet számításba.

[287] AZ ÜGYGONDNOKI KÖLTSÉGEK ELŐLEGEZÉSE • A perben kirendelt ügygondnok készkiadásainak és díjának az előlegezésére azt a felet kell kötelezni, aki az ügygondnok kirendelését kérte, illetőleg akinek a perbeli cselekménye folytán a kirendelés szükségessé vált. Az ügygondnok készkiadásainak előlegezésére a felet esetenként, az ügygondnoki díj előlegezésére pedig általában csak az eljárást befejező határozatban kell kötelezni, szükség esetén azonban a bíróság a felet az ügygondnoki díj előlegezésére határozatban is kötelezheti.

Ha a bíróság az előlegezésre köteles felet a költségekben és ezzel együtt az ügygondnoki díj fizetésében is elmarasztalja, az ügygondnoki díj fizetése tárgyában külön határozatot hozni nem kell [76. § (2) bek.].

Az ügygondnok készkiadásain az ügygondnok perbeli eljárásával szükségképpen és ténylegesen felmerült kiadásokat kell érteni. (Ide tartoznak a bíróság előtti megjelenéssel, az előzetes tudakozódással vagy az iratok beszerzésével kapcsolatos költségek.)

Az ügygondnok készkiadásainak az előlegezésére a felet esetenként kell kötelezni. Ez annyit jelent, hogy az előlegezésre nyomban sor kerülhet, mihelyt ezek a kiadások felmerülnek. Nem ilyen egyértelmű a törvény szóhasználata az ügygondnoki díj előlegezését illetően. Ha ugyanis a bíróság az ügygondnoki díjról az eljárást befejező határozatában dönt – amint azt a főszabály kimondja -, akkor már nem az előlegezésről, hanem a viselésről fog határozni! A törvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a bíróság ezt megelőzően is rendelkezzen az ügygondnoki munkadíjról; ilyenkor a külön határozatában valóban az előlegezésre kötelezi a felet.

Kérdése van?

Aquilla Muscas

Test Ügyvédi Iroda

Kapcsolat

On-Line Consultation

Statisztika

Mai megtekintések:88
Havi megtekintések4350

2016-09-25